A táplálkozási tanácsadó
Ma villamosoztam a munkahelyre befelé, és beszédbe elegyedtem egy táplálkozási tanácsadóval.
Az történt, hogy felhívott egy telemarketinges, hogy valami egészségügyi felmérési hetet ajánljon Debrecenben, ami valamikor jövő héten lesz vagy ilyesmi. Megpróbáltam lerázni azzal, hogy egy részről nem élek ott, más részről meg figyelek az egészségemre, köszönöm. És erre figyelt fel a hölgy, aki nem messze ült tőlem.
Érdekelte, hogy egy magamfajta “huszonéves fiatal” mit ért azon, hogy figyel az egészségére. Mondom neki, hogy köszi, de lassan 33. Elismerésem, így ő, 28 évesnek tippelt.
Pár perc beszélgetés után megegyeztünk, hogy oké, nem én vagyok a mintavételezésre legmegfelelőbb átlag alany, de sebaj, örült neki, hogy amennyire lehet, tudatosan étkezem, mozgok, nem dohányzom, nem iszom túl sok alkoholt (kivéve most hétvégén, de az nem érdekes!).
Aztán még elmesélte, hogy a tanácsadást kénytelen hobbiként űzni, mert itt nem lehet megélni belőle, ahogy ő fogalmazott, az átlag magyar nincs azon a rezgési vagy energiaszinten, hogy ilyesmivel foglalkozzon, és ez milyen szomorú. Amúgy tanít, két gyereke van.
Sajnos névjegyet nem tudott adni, nekem meg le kellett szállnom, mert jött az Astoria.
Hogy mik vannak… :)
